Hermione:
Most megint ott ül a kandallónál, és meg tudn ölni a pillantásával. George meg eltűnt. Biztos a konyhába szökött le valami édességért... ami természetesen szintén a házirendbe ütközik... mint minden amit csinálnak! Miért nem tudnak csak egyetlenegy napig normálisan viselkedni! Legalább ma ne kelljen rájuk ügyelnem, ma lettem 16 éves... De hát ezt ők nem tudják. Honnan is tudhatnák! Szerintem még a saját születésnapjukat is elfelejtik. Pedig nem buták, sokkal több RBF-t is össze tudtak volna kaparni... sőt, ha kicsit normálisan viselkednek, akár még prefektusok is lehettek volna! De nem, ők csak a rendzavaráson törik a fejüket. Nem csoda, hogy Mrs. Weasley ki van borulva állandóan.
Jajj istenem, csak ne bámulna ennyire idegesítően! Tudom, most mérges rám. De hát mégsem hagyhattam, hogy azokat a szegény elsősöket fizessék le! Azért, hogy a buta termékeiket teszteljék rajtuk! Hát nem tudják milyen veszélyes? Ha egy hatóanyagot egy grammal is túladagolnak, akár meg is halhat valaki! Szólnom kellett Dumbledore-nak! Ezt már igazán nem hagyhattam!
Persze most Ron is dühös rám, mert lejárattam az istenített bátyjai előtt. Csak Harry fogja fel némileg, hogy helyesen cselekedtem. Most felmegyek, és lefekszem. Holnapra már el is felejtik.

Fred:
Most ott ülsz, és néha-néha rámpillantasz. Látom a szemedben, hogy egy kicsit sajnálsz... azt hiszed, a maximuláns termékeink miatt bánkódok? Ugyan már! Hiszen ha néha rossz a kedvem, az azért van, mert tudom, te sosem éreznél irántam úgy, ahogy én irántad... Mikor a Karácsonyi Bál volt, még a Trimágus Tusa alatt, meg akartalak kérni, hogy gyere el velem.
De mégis hogy adnám ezt be Ronnak? Vagy akár George-nak? Mert persze még ő sem tudja. Az én drága ikertestvérem azt hiszi, hogy örökre csak a csínyekkel fogok törődni, és sohasem jutna eszembe szerelmesnek lenni... nagyon is téved.
Nem tudom mikor tudatosult bennem, hogy szeretem azt a fontoskodó Hermionét. Hiszen gyakorlatilag elsőtől kezdve minden nyarát nálunk töltötte!
Miért pont ő? Miért nem lehet egy olyan lány, aki benne van minden buliban, és akit se Ron, se anya nem ismer... miért pont egy ilyen törvénytisztelő, okoskodóba kellett beleszeretnem? Szöges ellentétem, nem?
De egyszerűen meg tudok őrülni, ha látom, hogy ott ül Harryvel és Ronnal, és nevet. Ha velem van néha, akkor se nevet. Ha velem van, akkor csak szidni tud. Mit nem adnék érte, ha egyszer az életben rámmosolyogna... csak egyetlenegyszer...
Sajnos egyértelmű, hogy szereti Ront, és bár az öcsém remekül titkolja, ő is teljesen odavan érte. Nekem esélyem sincs.
De szerencsére hamarosan elmegyünk George-al. Utána már csak akkor fogom látni, ha néha betéved a boltunkba. Hiányozni fog... de majd elmúlik.
Megjött George. Mennem kell. Még elő kell készítenünk néhány dolgot a szökésünkhöz.
- Jajj Hermione... - motyogom halkan, majd felállok. A portrélyukból még egyszer visszanézek rá. Jajj Hermione... van egy dolog, amit sohasem tudhatsz meg...